Településtörténet

A 703 lelket számláló község Salgótarjántól - a megyeszékhelytől - 18 km-re északnyugatra, a Dobroda patak völgyében található.

A mai Egyházasgerge két kis faluból Liptagergéből és Kisgergéből egyesült 1938-ban. Ezt követően kapta vissza ősi, középkori nevét. Liptagerge és Kisgerge a XIII. század elején a Zách nemzetség ősi fészke volt. Liptagergét 1333-ban Geregye néven említik az oklevelek. Az 1435-1482 évek között a Miláth törzsből származó Lubellei Fülpös Bálint fia Miklós és Péter nyerték adományul Kisfaluddal együtt. Kisgergével kapcsolatos feljegyzések szerint Zách Felicián merénylete után az ősi nemzetségi javakat elkobozták, s a helységet Károly király 1335-ben az Ákos nemzetséghez tartozó Cselen fia Jánosnak adományozta. Ezen adományozó levélben Egyházasgerge néven van említve a település. A XV. században e helységek sokat szenvedtek a Gáti várból elkalandozó cseh-huszita rablóktól, akik igen gyakran kifosztották a községet. E rettegéstől és a rablóktól Mátyás király mentette meg a településeket. A török kincstári számadási könyvekben 1562-63-ban Egyházas-Gerge néven szerepel a kisgergei településrész. Ekkor mindkettő falu hódoltságként a szécsényi szandzsákhoz tartozott és a bég helyetteseként hűbér birtok volt. Liptagergét 1580-ban Rudolf király Mocsári Györgynek és Gergelynek adományozta Fülek és más községekkel együtt. A következő feljegyzések a XVIII. század elejéről tesznek említést. Úgy látszik, a közbülső 150 év alatt nagy csapás érte a falut, mely a csontházban talált csonkított, tört csontvázak alapján tételezhető fel. Valószínűleg a lakosság a templomba menekült és ott pusztult el.

A Római Katolikus Templom hajóját a XIV., a szentélyét a XV.. században építették késő; gótikus stílusban. A templom nevezetessége a szentély evangéliumi oldalán beépített, művészien faragott reneszánsz szentségtartó fülkéje (pasztofórium). Ez az ország legrégibb reneszánsz stílusú pasztofóriuma, 1503-ból származik. A templom homlokzata felett kis huszártorony található. Déli falában két kisebb román-gótikus , a fal pillérei között pedig nagyméretű gótikus ablakok láthatók. Harangtornya fából készült. A templombelsőt többszörösen átépítették, még nincs feltárva, de már ismert, hogy a középkori kőlapos padló a mai járószint alatt 45 centiméterrel még megtalálható. A templomot a középkorban kőfal vette körül. A legenda szerint itt volt a honfoglaló magyarok áldozóhelye.

A XVII. században Mocsári László építtetett egy kastélyt Liptagergén, melyet a kisgergei templommal egy ma is létező feltáratlan földalatti folyosó köt össze. A régi Mocsári kastély alatt egykor börtön volt, melyet később befalaztak.

Az általános iskolai oktatás kezdete - idősebb lakóink elmondása alapján - az elmúlt század végére vélelmezhető. Lényeges lendületet adhatott ehhez  két tanterem építése Liptagergén és a Kisgergei egy tanterem. A 14 éves tankötelezettségi korhatár bevezetése után 1-8 osztályt oktattak községen belül. 1973-ban kötelező körzetesítés történt. 2006-ban megszűnt az általános iskolai oktatás a községben, azóta a diákok nagy része a karancslapujtői általános iskolában tanul.

A Mocsári birtok megvásárlásával kialakult a kisbirtokrendszer. Emellett a Salgótarján és környéke bányákba, ipari üzemekbe járt dolgozni a szorgalmas lakosság. A háború után egyre többen keresték a megélhetést az ipari üzemekben és többen emellett művelték kisbirtokaikat.

1992. decemberében Dobroda Szövetkezet néven szövetkezetet alapítottak.

A község közigazgatási története is több változást rögzít.

1923-ig Litke, majd 1950-ig Mihálygerge volt a körjegyzőség székhelye. 1950-ben önálló tanács alakult a községben. 1973-ban közös községi tanács alakult Mihálygergével, melynek székhelye - megyei kijelölés szerint - Mihálygerge lett. 1990. évi választások során 7 tagú képviselő-testületet választott a község. E testület létrehozta az önálló polgármesteri hivatalt a helyi ügyek intézésére.

A közösségi célokat szolgáló létesítmények építése , kialakítása ( orvosi rendelő, tűzoltószertár, spotpálya, sportöltöző, könyvtár, ravatalozó, posta, járdalapokból épült járda, aszfaltos út) jobbára az önálló községi státusz időszakára esik.

A község infrastruktúrája jónak mondható, kiépült a víz-, a csatorna- és földgáz hálózat. A távközlési hálózat kielégíti a kor igényeit.